Otthon maradás, homeoffice, online térben dolgozás, kapcsolódás, vagy éppen annak hiánya… Izgalmas találkozásban, párbeszédben lehetett részünk Bakó Tihamérral. A krízisről beszélgettünk, ő mint terapeuta szakember, mi mint coachok, coach kompetenciák mentén dolgozó segítők, szakemberek, emberek. Ugyanabban vagyunk, mégis annyiféleképpen másként, mint amilyenek magunk is vagyunk úgy általában. Most mégis valami van, valami más, valami nehezebb […]
Otthon maradás, homeoffice, online térben dolgozás, kapcsolódás, vagy éppen annak hiánya…
Izgalmas találkozásban, párbeszédben lehetett részünk Bakó Tihamérral. A krízisről beszélgettünk, ő mint terapeuta szakember, mi mint coachok, coach kompetenciák mentén dolgozó segítők, szakemberek, emberek. Ugyanabban vagyunk, mégis annyiféleképpen másként, mint amilyenek magunk is vagyunk úgy általában. Most mégis valami van, valami más, valami nehezebb – ki hogyan éli meg és tud megküzdeni vele – amiben mindannyian, szorosabban vagy lazábban, de közösen benne vagyunk. És ez a megküzdés nem is kell, hogy feltétlenül negatív felhanggal bírjon.
Mint ahogyan az is izgalmas és felemelő egyszerre, hogy a szakmai berkekben folytatott találkozóink, beszélgetéseink, eszmecseréink, egyeztetéseink során (legyen itt szó a járványhelyzet, vagy a minket / szakmánkat érintő törvénymódosítások, vagy éppen munkáink / működésünk kapcsán bármelyikről) hogyan találkozunk a legkülönbözőbb módokon és oldalakról ugyanazokkal a dolgokkal, témákkal, történetekkel. Egy közös azonban mindig ott van: a találkozás, az az egyetértés, hogy dolgunk támogatására lenni ügyfeleinknek. És mindez annak megkérdőjelezése nélkül, hogy éppen milyen sapkában, milyen szakmai háttérrel, milyen cimkével magunkon tesszük azt.
Más és más kompetenciákkal működünk, emberi és szakmai, képződési és továbbképzési hátterünknek megfelelően. És mint ahogyan addig tudjuk elkísérni ügyfleeinket, ameddig már magunk is eljutottunk, ugyanúgy annyira tudunk elfogadók lenni ügyfeleinkkel és a jelen helyzettel, mint amenyyire elfogadóak vagyunk önmagunkkal és egymással is. Nem feltétel nélkül és feltétel mentesen, hanem önmagunk emberi mivoltában. Hiszen az ügyfél is egy emberrel ül le beszélgetni, aki mellesleg valamilyen sapkát, szakmai viselkedést hord magán.
Talán arra mutat rá ez az időszak, hogy mennyire tudunk rendben lenni a megváltoztathatatlannal, adott helyzetünkkel, önmagunkkal. Mindannyiunknak van és főként lesz dolgunk bőven családunk, barátaink, ügyfeleink kapcsán az előttünk álló időszakban. És ha azt keressük, hogyan találkozhatunk ebben az egészben akár emberileg, akár szakmailag, mit adhatunk egymásnak, mit kaphatunk egymástól, akkor pont azt erősítjük, amitől hitelesek, megközelíthetőek és emberiek leszünk ügyfeleink számára. A coach-működés pedig azzal kezdődik, hogyan vagyunk jelen. Az ülésben. Ömagunkban.
Csetneki Csaba PCC
