Beszámoló Csetneki Csaba PCC A coaching alapok megteremtése – mire szerződünk és hogyan? című ICF Kompetenciafórumról.
Milyen csodálatos lenne, ha minden emberhez lenne egy használati utasítás, ami mások számára látható, és minden helyzetben körülbelül tudnánk, hogy mit várhatunk, mi fog történni! Nos, valami ilyesmire való a szerződéskötés.
Csetneki Csaba PCC, az ICF Magyar Tagozatának elnöke tartotta az idei második ICF Kompetenciafórumot.
A workshop előtt néhány perccel megkérdeztem tőle, mi az, amit mindenképpen szeretne átadni nekünk. Azt – vágta rá –, hogy miért fontos a szerződésre többféleképpen ránézni.
Hát, azt bizton állíthatom, hogy a 2 órás workshop alatt jobbról-balról, elölről-hátulról is megnéztük a 2. Coaching szerződés nevű ICF kompetenciát – és az is kiderült, hogy tulajdonképpen az összes többit is érintettük, tekintve, hogy azok egy jó alapozás nélkül nem tudnának működni. Azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, néhány bekezdésben összefoglalom az elhangzottakat, mert a workshop nagyon sokat segített abban, hogy másképp nézzünk erre a kompetenciára – tulajdonképpen az együttműködésünk paramétereit segít meghatározni.
Coachként kétféleképpen szerződünk: a teljes folyamatra, illetve az egyes ülésekre.
- Amikor a folyamatra szerződünk az ügyféllel, akkor azt járjuk körbe, hogy hogyan is fogunk mi ketten együtt dolgozni. Ennek valójában az a célja, hogy kiderítsük: hogyan leszek én a lehető leghasznosabb coacha az ügyfélnek. Ekkor beszélünk a keretekről és a lehetőségekről – hogy miket kell betartanunk (mondjuk a cég részéről), hogy milyen lehetőségeink vannak a későbbi esetleges újraszerződésre, az ellenállások kezelésére, a magunk és a coachee mozgásterének biztosítására, vagy a folyamat lezárására. Talán úgy érezzük, hogy a keret korlátoz, de sokkal inkább lehetőséget ad arra, hogy a későbbiek során mélyebbre, messzebbre jussunk az ügyféllel, és hasznosabb, gördülékenyebb legyen a közös munka.
Használjuk bátran Csaba checklistjét, vagy készítsük el a sajátunkat, de mindenképpen egyeztessünk az ügyféllel az ismerkedő vagy az első ülésen a titoktartásról, a folyamat időtartamáról, a díjazásáról, az ülések gyakoriságáról, helyszínéről, a kapcsolattartás módjáról, az elvárásokról és lehetőségekről. A komfort-, tanulási és pánikzónák érintése (határok tartása), az ellenállások és vakfoltok kezelésének megbeszélése (engedélyek megadása) sokat segíthet a coachingfolyamat során. - Amikor coachként az ülésre/a célra szerződünk, már letettük az alapokat. Mivel az ügyfelünk gyakran kérdéssel, tünettel, témával fordul hozzánk – a mi felelősségünk támogatni őt abban, hogy meghatározza a célját. Tudjuk, hogy cél nélkül nincs coaching beszélgetés! Fontos rákérdeznünk valamilyen formában, hogy mire vágyik, mi lenne hasznos számára, mivel lenne elégedett, mi foglalkoztatja – ezekkel tapogathatjuk ki finoman, hogy merrefelé kell a célját keresgélni. Az ő célját! Nem a vezetőjéét, a házastársáét – vagy a coachét. Nézzünk be a függöny mögé, a szőnyeg alá, és derítsük fel, hogy mi van a háttérben akkor is, ha az előtérben húzódó dolgok esetleg színesebbek, hangosabbak vagy könnyebben megfoghatónak tűnnek! Ha pedig végre kiderült az ügyfél célja, folyamatosan ellenőrizzük vissza, hogy az ülés során/a folyamat során pontosodott-e az a cél, esetlen megváltozott-e!
Összefoglalva (s erre a PCC markerek nagyon erős kapaszkodót adnak): a legfontosabb, hogy támogassuk az ügyfelet – a céljának meghatározásában, illetve megerősítésében, a siker ismérveinek körüljárásában, az ügyfél számára fontos dolgok feltérképezésében, a cél eléréséhez szükséges lépések eldöntésében és a kívánt eredmény felé haladásban. Coachként ez a felelősségünk – és a küldetésünk!
Az eseményről képeket itt találsz.
Bodnár Barbara ACC
